Napjainkban a kézművesség technikatárában egy régi új művészeti ág ütötte fel a fejét. Ez, - a pergamencsipke-készítés. Érdekes nevét egy egy ókori görög város (Pergamon) és egy latin szó (manuálisteléből kapta.

Gyökerei több mint 2000 évre nyúlnak vissza. Ugyanis a pergamen feltalálása az ókori görögök leleményességének köszönhető.

A közmondásosan gazdag ókori görög városnak, Pergamonnak - ma, a törökországi Bergama - az uralkodói a tudományoknak és művészeteknek lelkes barátai, támogatói voltak. Városukat egy nagy könyvtárral is gyarapították, melyhez az akkori szövegek rögzítésére, Egyiptomból szerezték be a szükséges mennyiségű növényi eredetű, nílusi sásból készült papiruszt. Azonban az egyiptomiak vetélytársat láttak a görögök kulturális igyekezetében, és zárolták a papirusz kivitelét Pergamonba.

Ezzel olyan kényszerű helyzetet teremtettek, melynek eredményeként a görögök kénytelenek voltak kikísérletezni, feltalálni a birka- és kecskebőrből készült íróhártyát. Ennek mai változatai is őrzik városuk nevét, - ez, a pergamen(t).

Eleinte kódexek, jogi iratok, tudományos, hivatalos és vallási dokumentumok szövegei kerültek a vékony hártyákra. A pergamencsipke-készítés kezdete egészen a 14. századig nyúlik vissza. Az első ilyen jellegű alkotások kolostorokban élő apácák oltárdíszítő képei és áldozati kártyái voltak. Majd a kézművesség 15., 16. századi kifejlődésével már az európai köznép számára is hozott gyönyörűséget, hiszen a kézzel feliratozott szentképeket kolostorokban díszítették fel, szintén kézzel csipkézett domborított szegéllyel.

A 15. században megjelentek az első nyomdagépek, amelyek lehetővé tették a nagyobb példányszám gyártását.

A közben Európában is elterjedt kínai találmányú papír elterjedésével háttérbe került az állati eredetű pergamen íróhártya, helyette egyre inkább a sokkal olcsóbb pergamenpapírt használták.

A papírcsipke képek bibliai témája a 18. századig volt jellemző. Ezután már a nagyobb méretű művészi alkotások váltak divatossá, amelyeket széles, kézzel csipkézett, domborított keret vett körbe. Ezt a csipkés, perforált díszítési technikát alkalmazzuk ma is. Viszont ezeknél az igényes egyedi alkotásoknál a nyomdai gyártás háttérbe szorult.

Európában a pergamen kézimunkák népszerűsége a 18. századra teljesedett ki. A dekoratív hullámok, domborítások és csipkézett képek minden népréteget érintettek.

A 19. században - párizsi divat szerint - gazdagodott a minták választéka. Már romantikus díszítésű keretek, képek is készültek. Erőteljes hatással volt a csipkézett mintákra a barokk kor divatja. De, megjelentek a portrék, virágok és kerubok ábrázolásai is, melyeket domborítással emeltek ki az alap síkjából. Viszont a keretek csipkézését géppel készítették.

Ez a technika Németalföldön, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban volt népszerű.

Dél-Amerikában, a korai 1500-as években, különböző helyeken működő monostorokban, vallási közösségekben spanyol misszionáriusok vezették be ezt a díszítési formát. Szokássá vált, hogy a dél-amerikai gyermekek, első áldozásukra gyakran kaptak pergamen kézimunkákat, emléklapokat ajándékba.

Az utóbbi évszázadban, a kolumbiai háziiparban is megjelent és elterjedt a pergamen üdvözlőlapok,  

meghívók készítése. Ebből eredően, Martha Ospina közreműködésének köszönhetően, visszajött Európába a pergamencsipke készítésének divatja.

Kislányként Kolumbiában tanulta meg a p

ergamendíszítés fortélyait. Majd

amikor férjével Hollandiában letelepedett, 1988-ban megalapították a Pergamano International nevű cégüket. Pergamen legyezőjű védjegyük mára már közismert jelképévé vált ennek az elegáns kézimunkázásnak.

A cíkket Perga Kata oldaláról kölcsönöztem, ahol még nagyon sokat olvashatok a technikáról: http://www.pergakata.eoldal.hu/